AZ ÉLET ÉS A HALÁL MINT BIZTOSÍTÁSI ESEMÉNY

KOCKÁZAT, BEFEKTETÉS, GONDOSKODÁS

Ha az autónkra biztosítást kötünk akkor azt azért tesszük, hogy balesetkor a biztosító fizesse helyettünk a kárt. Furcsának tûnne egy olyan konstrukció, amelyben a biztosító akkor is fizet, ha nem törjük össze az autót. Az életbiztosítások többsége olyan, hogy a biztosító akkor is fizet, ha a biztosítási idõ alatt meghal a biztosított, és akkor is jár a biztosítási összeg, ha a biztosítás lejártakor életben van.

A biztosítást a hajdani hajós népek találták ki, mivel õket érte nehezen elviselhetõ kár akkor, ha elsüllyedt valakinek a hajója. Ez a biztosítás úgy mûködött, hogy az épen maradt hajó tulajdonosai kifizették az elsüllyedt hajó tulajdonosának a kárát.
Már ebbõl az egyszerû biztosításból is kitûnik, hogy veszélyközösségnek kell lennie és kárnak kell bekövetkeznie ahhoz, hogy egyáltalán biztosításról beszéljünk.

A veszélyközösség mindig azonos fajta tevékenységet végzõ emberek csoportja, vagy pedig olyan más jellegû közösség, amelynek a tagjait hasonló jellegû kár érheti (hasonló veszélynek vannak kitéve). Például a ház- vagy az autótulajdonosok is veszélyközösséget alkotnak.
Az azonos kockázatnak kitett közösség megkülönböztetése azért fontos, mivel elég kicsi az esélye annak, hogy a csoport minden tagját kár érje. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az azonos veszélynek kitett egyének közösségében kalkulálni lehet a kár bekövetkeztének valószínûségét.
Mennél nagyobb a közösség, annál pontosabban határozható meg az, hogy adott idõszak alatt mekkora kár éri õket. Ez a pénzben is kifejezhetõ kár határozza meg a biztosítási összeg nagyságát.
Elõbbre kerül a befektetés
A vegyes biztosítások körében egyre terjed az úgy nevezett unit-linked biztosítás.
Amíg a hagyományos vegyes életbiztosítások elsõsorban biztosítások és csak másodsorban számítanak befektetésnek, addig az unit-linked biztosításoknál megfordul a sorrend.
Ezek elsõsorban befektetések, amelyek kockázatát a biztosított vagy a szerzõdõ határozza meg. Léteznek a piacon speciális életbiztosítások is, ilyenek például a csoportos életbiztosítások, amelyek hosszú ideig képviselték a magyar piacon az egyetlen köthetõ életbiztosítást.

SPECIALITÁSOK

Ezeknek az a jellemzõjük, hogy tömegszerûen kötik meg õket, ezért a biztosító eleve kedvezményt ad, másrészt a tagok egységes díjat fizetnek. Ez utóbbi viszont nem mindenkinek elõnyös, hiszen a nagyobb és a kisebb kockázattal járó - öregebb, fiatalabb, egészséges és beteg emberek közül egyesek alacsonyabb, mások magasabb díjat fizetnek annál, mint amennyit a saját kockázatuk alapján kalkulálna nekik a biztosító egy nem csoportos jellegû életbiztosításnál.
Nálunk is terjednek a term fix jellegû biztosítások. E körbe tartozik például az ösztöndíj vagy a kelengyebiztosítás. A whole life jellegû biztosításnál pedig a temetés és a síremlék felállításának majdani költségeire szerzõdik valaki most a biztosítóval. Szintén speciális termék az üzlettárs-biztosítás.
Ha az egyik üzletfél meghal, akkor a másik a biztosítási összegbõl kifizeti meghalt társa örököseit, és egyedül viszi tovább a céget. Többször használtuk idáig is az alapvetõ életbiztosítási fogalmakat.
A biztosított az, akinek az életben maradására vagy halálára szól a biztosítás. Nem feltétlenül õ köti meg az életbiztosítási szerzõdést, ugyanis arra más is jogosult. Aki a szerzõdését megköti, az a szerzõdõ fél. Az sem szükségszerû, hogy a biztosítási összeget az eddig felsoroltak valamelyike kapja - a halál esetére szóló biztosításnál ez amúgy is kizárt -, így az esetek többségében a szerzõdõ kedvezményezettet jelöl.
Az eddigiek megvilágítására szolgáljon a következõ példa:
a nagyszülõk a saját gyerekük életére kötnek életbiztosítást úgy, hogy a kedvezményezett az unokájuk lesz. Ebben az esetben tehát szerzõdéskötõk a nagyszülõk, biztosított a gyerekük, a biztosítási díjat pedig - mint kedvezményezett - az unoka kapja. Ha a szerzõdõ nem nevez meg kedvezményezettet, vagy a kedvezményezett idõközben meghal, akkor az öröklés szabályai szerint lehet hozzájutni a biztosítási díjhoz.

---

ORVOSI VIZSGÁLAT

A biztosító szempontjából nem közömbös a biztosított egészségi állapota. Egészen pontosan az elérési életbiztosításnál - ahol túl kell élnie a biztosítottnak a szerzõdés idõtartamát - kifejezetten elõnyös a rossz egészségi állapot, hiszen a korai halál nyereség a biztosítónak.
Ezzel szemben a kockázati életbiztosításnál a biztosító akkor fizet, ha az ügyfele meghal, így kalkulálnia kell az egészségi állapotával.
A biztosítók általában úgy oldják meg ezt a problémát, hogy egy általuk meghatározott életkorig csak egészségügyi nyilatkozatot kérnek. Ha ebben valótlan adatot tüntet fel a biztosított, akkor a biztosító nem köteles fizetni, ha ez utóbb kiderül. (Általában öt év után már nincs retorziója a hamis adatszolgáltatásnak.)
Ha túllépte valaki a biztosító által meghatározott életkort, kötelezõ orvosi vizsgálaton megjelennie, és csak ezt követõen kötik meg vele a szerzõdést. A vizsgálatot mindig a biztosító saját orvosa végzi. (A vegyes biztosításoknál a halál esetére szóló kockázati rész a dominánsabb, ezért ennél a leggyakoribb - típusnál is elõírják a biztosítók az orvosi vizsgálatot.) Itt említjük meg azt, hogy bizonyos betegségeket a biztosító kizár a kockázat körébõl. Ez azt jelenti, hogy az ilyen betegségben szenvedõk nem köthetnek életbiztosítást. Tipikusan ilyen betegcég az AIDS.
Az egészségi állapot felõl érdeklõdõ kérdõívek aziránt is tudakozódnak, hogy volt-e már a családban öngyilkos személy. A biztosítónak ugyanis nem üzlet öngyilkosjelöltekkel szerzõdni. Így próbálják kiszûrni ezt a kockázati elemet is. Legtöbb biztosító a szerzõdést követõ egy-kettõ-három évre kizárja az öngyilkosságot a kockázatok körébõl.
Nem tartozik az egészségi állapothoz, de a biztosítási szerzõdések általában egy csoportban tartalmazzák a speciális kockázatokat. Ilyen lehet az, ha valaki repülõgépet vezet, ejtõernyõzik vagy más, az átlagosnál veszélyesebb tevékenységet folytat. Az általános kockázatokra kalkulált szerzõdések kizárják a biztosítottak körébõl az ilyen tevékenységet végzõket. (Annak természetesen nincs akadálya, hogy más díjért a biztosító felvállalja a magasabb kockázatot.)

---

ALAPELVEK

A veszélyközösségeket a biztosítóintézet szervezi. Lehet a biztosítási díjat úgy is meghatározni, ahogy a régi hajósok tették: a bekövetkezett kárt felosztották a csoport tagjai között. Ezt felosztó-kirovó rendszerû biztosítási alapelvnek hívják.
Ettõl fejlettebb a valószínûség - a kár bekövetkeztének valószínûsége - alapján szervezett veszélyközösség. Ilyenkor a biztosító kiszámítja a várható kár nagyságát és ehhez rendeli a biztosítási összeget. A biztosítók biztosítási eseménynek hívják a kár bekövetkeztét. A vagyonbiztosítások körében ez egyértelmû, de mi lehet a biztosítási esemény az életbiztosításoknál?
A válasz: a biztosított halála vagy pedig életben maradása. Az elsõ fajta életbiztosítást kockázatinak vagy halál esetére szólónak mondják. Ekkor a biztosító abban az esetben fizet, ha a biztosítás idõtartama alatt a biztosított meghal.
Feltételezve, hogy az életbiztosítás 15 évre szólt és a 15. év végén életben van a biztosított, az addig befizetett pénzt elveszíti. Az ilyen megfogalmazás - mármint a biztosítási díj elvesztése - ellen a biztosítási szakemberek tiltakoznak, és példaként hozzák fel egy irodaház védelmét. A tulajdonos 15 évig fizet egy cégnek azért, hogy az illetéktelenek ténykedésétõl megóvja az épületet. Ha ezen idõ alatt soha senki sem próbálkozik betörni az épületbe, a tulajdonos nem tartja kidobott pénznek a védelemért fizetett összeget, az ugyanis a biztonság ára.
Átfordítva ezt a gondolatmenetet a kockázati - halál esetére szóló - életbiztosításokra, a biztosítási díj az ára annak, hogy a biztosított nyugodtan alhat: ha valami baj érné, a hozzátartozói megkapják a biztosítási díjat, így legalább anyagi értelemben biztonságban tudhatja õket.
Ettõl éppen ellentétes az elérési életbiztosítás mûködés módja. Itt akkor fizet a biztosító, ha a biztosított életben van a biztosítási idõszak végén. Ha közben meghalna, elveszíti az addig befizetett összeget. Ennél a biztosításnál kevésbé a hátramaradottakról, mint inkább saját magáról kíván gondoskodni a biztosított. Tipikus formája az elérési biztosításnak az, amikor valaki öreg korának anyagi biztonságát próbálja megalapozni ezzel a technikával.
Ha szétnézünk a hazai biztosítási piacon, alig találunk csak kockázati vagy csak elérési biztosítást. Legtöbb életbiztosítás ugyanis vegyes jellegû, vagyis a biztosító akkor is fizet, ha a biztosított meghal a biztosítás idõtartama alatt, és akkor is nyújt szolgáltatást, ha életben marad. Természetesen a mindenképpeni szolgáltatásnak ára van. A vegyes biztosítások ugyanis majdnem annyiba kerülnek, mintha külön kötne valaki egy kockázati és egy elérési biztosítást. Az eddigieket kicsit cáfolva, vannak azért olyan biztosítások, amelyek külön-külön vagy az egyik, vagy a másik típusba tartoznak. Például, ha nagyobb összegû hitelt vesz fel valaki, célszerû hitelfedezeti életbiztosítást kötnie. Ezek viszonylag olcsó biztosítások, és arra szolgálnak, hogy ha a hitelfelvevõ a törlesztési idõszak alatt meghalna, akkor a biztosító lép a helyébe és fizeti tovább a havi törlesztõrészleteket. Ha egy család lakásépítési hitelt vesz fel, célszerû a magasabb jövedelmû családtagnak kötnie ilyen biztosítást, hiszen az õ keresetének kiesését érzi meg leginkább a család.
Tipikusan elérési életbiztosítás a járadékbiztosítás. Ennél valaki évekig azért fizet be havonta meghatározott összeget, hogy elérvén a kikötött életkort, megforduljon a fizetés rendje és a biztosító utaljon át neki minden hónapban meghatározott összeget. Jellemzõ járadékbiztosítás a nyugdíjbiztosítás. Ez idõ szerint Magyarországon többféle nyugdíjbiztosítás mûködik egymás mellett. A társadalombiztosítási nyugdíjbiztosítás elérési jellegû és a végén járadékot nyújt, mégpedig a biztosított élete végéig. Ha a felhalmozási idõszakban - amikor a biztosított fizet a pénztárnak - hal meg a biztosított, elveszíti az addig befizetett összeget.
Ezzel szemben a magánnyugdíj-pénztárakba befizetett tagdíj visszajár a hátramaradottaknak, vagyis itt egy kockázati elemmel kombinált elérési életbiztosítással állunk szemben.

Magyar Hírlap Élet- és Nyugdíjbiztosítások melléklet , 1999. március 19.