Múltbanézésre mégis nehezen invitálom Gryllus Dánielt, az emlékezés számára olyan öregemberes – mondja. A Kaláka viszont elôretekint: felnôtteknek és gyermekeknek szóló koncertek, külföldi turnék, folk- és költészeti fesztiválok sorjáznak elô a naptárból. Még alig értek haza Japánból, s már kezdôdnek a jubileumi fellépések Kecskeméten, Szolnokon, Miskolcon, Debrecenben, meg az ország nyugati városaiban, azután újabb lemez készül… De, ha az együttes jövôjérôl beszél is Gryllus Dániel, akkor a múltról is szól, hiszen ugyanazt csinálják harminc éve már. Kalákáznak. A közös munka öröméért játszanak együtt.
Az együttes története azt mutatja, hogy legalább négy ember kell egy jó kalákához. Aki azonban valaha is tagja volt a csapatnak, az fellép a Kaláka jubileumi koncertjén november 23-án, a Zeneakadémián. Az alapítók között volt például Mikó István, akit az együttes vezetôje egyszerűen csak „mindentudó színészként” jellemez, aki elôadóművész, komikus, énekes, versmondó és rendezô egyszemélyben. „A saját hangunkat szinte fel sem ismerjük a korai felvételeken, Mikóé pedig érett elôadóművészként hat. Akkoriban úgy írta a dalokat, hogy elôvett egy verset, énekelni kezdte az elsô strófánál, azután »folyt« belôle a zene. Mikó Istvánt felvették a Színművészeti Fôiskolára, helyét egy idôre Dabasi Péter töltötte be, aki különleges színt, a world music elôdjét hozta az együttes életébe” – mondja Gryllus Dániel. Az alapító tagok között volt Gryllus Vilmos, ô négy esztendeje ismét a Kalákában muzsikál. A közbülsô idôben gyermekszínházat hozott létre Levente Péterrel és Döbrentey Ildikóval, sokat láthattuk a televízió gyermekműsorában.
„Szinte alapító tagként csatlakozott az együtteshez Radványi Balázs, a mandolin, a tizenkét húros gitár, az ukulele, a cuatro, a brácsa és a kalimba megszólaltatásnak mestere, akit a zenei általános iskola óta ismerek – mondja Gryllus Dániel. – Radványi alattam járt, osztálytársa volt Mikónak, így ugyanazt a zenei nyelvet beszéljük. Huzella Péter 1975 és ’95 között játszott a Kalákában, a Merlin Színház irodalmi estjein közösen lépünk fel, és a Kaláka-fesztiválokon is együtt vagyunk. Az együttes legfiatalabb tagja Becze Gábor, a mai négyesbôl ô az egyetlen, aki nem járt műegyetemre, hanem dzsessznagybôgôsként zenésznek tanult. A jubileumi koncert az elsô alkalom, hogy ilyen felállásban lépünk a színpadra. Nem a múltról, de hetünk jelenérôl szól az együtt muzsikálás, amelyre a jegyek olyan hamar elkeltek, hogy az ünnepi estén két elôadás lesz egymás után. A koncert napján lát napvilágot jubileumi lemezünk.”
Kányádi Sándor erdélyi költô a Kaláka együttes huszonöt éves jubileumára azt írta, hogy az Arany János, Ady Endre, Weöres és Kosztolányi, József Attila, Villon, Burns és Jeszenyin műveit megéneklô együttes „más muzsikusokkal össze nem téveszthetô zenei tálcán nyújtja a verset a hallgatóknak”. Gryllus Dániel a Kaláka szellemiségérôl, versválasztásáról elmondta, vannak versek, melyek egyikükhöz vagy másikukhoz jobban illenek még az együttesen belül is. „Elôfordult, hogy olyan verssel kezdtem foglalkozni, amirôl éreztem, hogy nem egészen az én világom, de tudtam azt is, hogy a mi világunk, ezért átadtam barátaimnak, hátha bennük megszólal az ének. Volt azután olyan eset, hogy megírtam egy dalt, de nem a magam számára, hanem, hogy más dalolja” – eleveníti föl emlékeit Gryllus Dániel.

N. Tóth Ida   Magyar Nemzet 1999.november 8.

Search the Web:

Kattints a SEARCH gombra ! Keress a kedvenc keresőmmel!

Három székláb (Kányádi Sándor) Van egy kis szék, három lábú. Három lába három bábú. Egyik Billeg, másik Ballag, Harmadik meg Billeg-Ballag. Így a kis szék meg nem állhat, Szidja is a három lábat: Állj meg Billeg, nyughass Ballag, Ne lipinkázz Billeg-Ballag! De ők aztán csak azért se Nem hallgatnak a kis székre. Billeg ballag, Ballag billeg, Billeg-Ballag ballag-billeg. Jár csak jár a három tébláb Ringatózó három székláb, Kedvében ekképpen járnak A kicsi szék gazdájának.

---