Múltbanézésre mégis nehezen invitálom Gryllus Dánielt,
az emlékezés számára olyan öregemberes – mondja. A Kaláka viszont
elôretekint: felnôtteknek és gyermekeknek szóló koncertek, külföldi turnék,
folk- és költészeti fesztiválok sorjáznak elô a naptárból. Még alig értek haza
Japánból, s már kezdôdnek a jubileumi fellépések Kecskeméten, Szolnokon,
Miskolcon, Debrecenben, meg az ország nyugati városaiban, azután újabb
lemez készül… De, ha az együttes jövôjérôl beszél is Gryllus Dániel, akkor a
múltról is szól, hiszen ugyanazt csinálják harminc éve már. Kalákáznak. A közös munka öröméért játszanak együtt.
Az együttes története azt mutatja, hogy legalább négy ember kell egy jó
kalákához. Aki azonban valaha is tagja volt a csapatnak, az fellép a Kaláka
jubileumi koncertjén november 23-án, a Zeneakadémián. Az alapítók között
volt például Mikó István, akit az együttes vezetôje egyszerűen csak
„mindentudó színészként” jellemez, aki elôadóművész, komikus, énekes,
versmondó és rendezô egyszemélyben. „A saját hangunkat szinte fel sem
ismerjük a korai felvételeken, Mikóé pedig érett elôadóművészként hat.
Akkoriban úgy írta a dalokat, hogy elôvett egy verset, énekelni kezdte az elsô
strófánál, azután »folyt« belôle a zene. Mikó Istvánt felvették a Színművészeti
Fôiskolára, helyét egy idôre Dabasi Péter töltötte be, aki különleges színt, a
world music elôdjét hozta az együttes életébe” – mondja Gryllus Dániel.
Az alapító tagok között volt Gryllus Vilmos, ô négy esztendeje ismét a
Kalákában muzsikál. A közbülsô idôben gyermekszínházat hozott létre Levente
Péterrel és Döbrentey Ildikóval, sokat láthattuk a televízió gyermekműsorában.
„Szinte alapító tagként csatlakozott az együtteshez Radványi Balázs, a
mandolin, a tizenkét húros gitár, az ukulele, a cuatro, a brácsa és a kalimba
megszólaltatásnak mestere, akit a zenei általános iskola óta ismerek – mondja
Gryllus Dániel. – Radványi alattam járt, osztálytársa volt Mikónak, így ugyanazt
a zenei nyelvet beszéljük. Huzella Péter 1975 és ’95 között játszott a
Kalákában, a Merlin Színház irodalmi estjein közösen lépünk fel, és a
Kaláka-fesztiválokon is együtt vagyunk. Az együttes legfiatalabb tagja Becze Gábor, a mai négyesbôl ô az egyetlen, aki nem járt műegyetemre, hanem
dzsessznagybôgôsként zenésznek tanult. A jubileumi koncert az elsô alkalom,
hogy ilyen felállásban lépünk a színpadra. Nem a múltról, de hetünk jelenérôl
szól az együtt muzsikálás, amelyre a jegyek olyan hamar elkeltek, hogy az
ünnepi estén két elôadás lesz egymás után. A koncert napján lát napvilágot
jubileumi lemezünk.”
Kányádi Sándor erdélyi költô a Kaláka együttes huszonöt éves jubileumára azt
írta, hogy az Arany János, Ady Endre, Weöres és Kosztolányi, József Attila,
Villon, Burns és Jeszenyin műveit megéneklô együttes „más muzsikusokkal
össze nem téveszthetô zenei tálcán nyújtja a verset a hallgatóknak”. Gryllus
Dániel a Kaláka szellemiségérôl, versválasztásáról elmondta, vannak versek,
melyek egyikükhöz vagy másikukhoz jobban illenek még az együttesen belül is.
„Elôfordult, hogy olyan verssel kezdtem foglalkozni, amirôl éreztem, hogy nem
egészen az én világom, de tudtam azt is, hogy a mi világunk, ezért átadtam
barátaimnak, hátha bennük megszólal az ének. Volt azután olyan eset, hogy
megírtam egy dalt, de nem a magam számára, hanem, hogy más dalolja” –
eleveníti föl emlékeit Gryllus Dániel.
(Kányádi Sándor) Van egy kis szék, három lábú. Három lába három bábú. Egyik Billeg, másik Ballag, Harmadik meg Billeg-Ballag.
Így a kis szék meg nem állhat,
De ők aztán csak azért se
Jár csak jár a három tébláb |